Holcz Gábor mentalista bűvész szakmai cikke.

A legtöbb fiatal bűvész igen hamar szembesül azzal, hogy az általa megtanult mutatványok 90%-a gyakorlatilag bemutathatatlan, ha elmegy egy rendezvényre fellépni. A kreatívabb előadók természetesen gyorsan tanulnak, s repertoárjukat fejleszteni kezdik az úgynevezett "haknimutatványokkal", melyek nem képviselnek kevesebb értéket, pusztán legfőbb ismérveik, hogy egyszerűek, a közönség számára könnyen érthetőek, minden irányból nézhetőek, s nem igényelnek hosszas előkészületeket, illetve nem olyan nehéz cipelni a kellékeket hozzájuk.

Az előadóművészet nem létező fogalom, ha nincs maga a fellépés, amiért az előadó gyakorol, így adja is magát az az értékmérő, miszerint akkor jó bűvész valaki, ha sok fellépése van. Falunapok, céges rendezvények, gyerekzsúrok, "mikrózás", ezek az általános lehetőségek. Aki sokat szerepel az egyrészt elég jól megél, plusz "jó bűvésznek" tartják majd a kollégái, hisz sok fellépése van. Érdekes kérdés, hogy ez a fajta szemlélet helyes e avagy egyfajta torz lencsén keresztül szemléli a bűvészetet.

Ha más előadóművészeti ágazatokat nézünk, szinte mindegyiknél a "haknizás" a szükséges rossz. Énekesek, színészek, de még az artisták is azért járnak el rendezvényekre fellépni, mert plusz jövedelemre akarnak szert tenni, de nem tekintik művészeti szempontból jelentősnek. Sokszor el is hallgatják ezeket a fellépéseket, míg a bűvészetben ez hatalmas büszkeség. Aki azonban sokat haknizik, annak előbb-utóbb csak azokra a mutatványokra lesz érdeklődése, amik mindenhol bemutathatóak, s szép lassan a bűvészet leegyszerűsödik. A pillanat, amikor pedig hakniműfajjá avanzsálódik a bűvészet, egyben "ítélet napja" is, mert ekkor megszűnik igazi művészet lenni.

Ha nevezhetünk valamit hanyatlásnak, esetleg ez a folyamat az, s csak a bűvésztársadalmon múlik, hogy mit tesz ellene. Tenni pedig feltétlenül szükséges, hogy az a rengeteg nagyszerű mutatvány, ami a bűvészet hosszú történelme folytán felgyülemlett, bemutatásra kerülhessen. A meglévő két országos bűvészversenyen túl, fontos lenne, hogy legyenek még olyan kongresszusok, ahol "csak" gálaműsorok vannak, ezáltal a kizárólag színpadra készült mutatványok gyakorlása értelmet nyerhetne. Close up esteket kell szervezni, ahol dvd lecture-ökön látható körülmények között adhatnak elő a mikrósok. Minden bűvészt arra buzdítok, hogy próbálja meg az önálló előadó estjének szervezését, mert azonnal szembesül azzal, hogy haknimutatványokkal nem lehet megtölteni egy ilyen programot.

Gyermek bűvésszínház, játszóház alapítása elősegítené, hogy a gyerekműsorok ne csak fordítózsákból és lufihajtogatásból álljanak. Nagyon jók a kezdeményezések, amikor a fiatalok (uemesek) kimennek az utcára bűvészkedni, hisz ezek is jól szolgálják a népszerűsítés célját, de fontos lenne, hogy mindezek mellett a színházi, színpadi, parlour körülmények között is több bemutatót szerveznének, mert számukra is érdekesebbé válna sok mutatvány, aminek az utcai bűvészetben eddig nem látták értelmét.

Mindezek a feladatok a bűvészekre, azaz ránk várnak, mert senki nem fogja helyettünk elvégezni, s ha azt szeretnénk, hogy a bűvészetet kicsit jobban megbecsüljék, először nekünk kell igazán értékelni, s művészetként kezelni.