A naplopó Tatu

a Los Andinos együttes zenés mesejátéka

Hősünk – az irigy, lusta, ám mégis szeretetreméltó hegyvidéki tatu – megszokott, nyugalmas hétköznapjaiba merő fordulat áll be.  A környezetében élő emberek / a halász, a pásztor és a szántóvető/ megelégelik henyélő, a mának élő magatartását, sőt a Hegy Szelleme elhatározza, hogy megleckézteti semmirekellő hősünket.
A Los Andinos együttes két tagjának az Andok lankáin játszódó legújabb zenés mesejátéka igazi élményt nyújthat az óvodások és kisiskolások számára. Nemcsak egy földrajzilag távoli tájra varázsolja a gyerekeket, hanem az élőzene segítségével megízlelhetik az ott élők életérzéseit.
A jellegzetes színvilágú viseletekben megjelenített figurák, könnyed humorral tarkított párbeszédeikkel, dalaikkal gombolyítják a cselekmény szálát, az Ellopott Láma c. ugyancsak Los Andinos mesejátékhoz hasonlóan.
A pergős, lendületes, és néhol lírai hangvételű dalokat az együttestől megszokott hangszerek kísérik. Megszólalnak a spanyol hódítás előtt már meglévő fúvós hangszerek, mint a zampona, azaz  a pánsíp; a quena néven ismert peremfurulya,  a szögletesre faragott misztikus hangú furulya, a tarka és az ütős hangszerek közül a nagydob, a bombo. Természetesen nem hiányzik a spanyolok által bevitt hangszer a gitár sem és az annak mintájára készült pengetős hangszer, a tatupáncélból készült charango.
A sokszínű mondavilágra épített történet szála a főszereplő jellemfejlődését mutatja be. Hősünk a semmittevés és a másokkal nem törődés kényelmes állapotából a saját kárán jut el a helyes útra.

Videó:

Fújd fel dudás a dudádat!
A Kákics együttes zenés gyermekműsora a magyar parasztság hangszereivel

Zenekar 1997-ben Székesfehérváron alakult. Fennállásuk óta arra törekedtek, hogy a dalokat a gyűjtési területükön ismert hangszerekkel szólaltassák meg. Ezért előszeretettel használnak méltatlanul „elfeledett” régi magyar népi hangszereket is
(pl.: a pásztorok bőrdudája, vagy a dél-alföldi tekerőlant).
Az elgépiesedő, mindent uniformizálni akaró, néphagyományainkat egy idejét múlt kor csökevényeinek felfogó világban – egyfajta ellenáramlatként –   fontosnak tartják hagyományaink tiszteletét, saját értékeinket, a kívülről hozott értékekkel szemben. Mivel a fentiek ápolására egyik kiváló eszköz a népzene, és a népzene szeretetének terjesztése, 2008 őszétől egy új, óvodásoknak és kisiskolásoknak szóló műsort állítottak össze.
 
A gyerekek életkorához igazított műsorban játékos formában ismerkedhetnek meg déd- és ükszüleik korának jellegzetes népi hangszereivel (bőrdudával, tekerőlanttal, somogyi hosszúfurulyával, moldvai kavallal, hegedűvel, brácsával, bőgővel, stb.). Az előadásból nem hiányozhat a gyerekek által kedvelt műfaj a mese sem.   Meséik attól különlegesek, hogy muzsikusról, illetve hangszerről szólnak vagy zenei betétekkel gazdagítottak. Az egyik egy  dudásról szól akinek a keresztapja  maga az ördög volt és vizet fakasztottak egy szomorú faluban .A másik az egész Kárpát-medencében elterjedt, elveszett kecskéről szóló zenés mese, melyhez bátran hozzányúltunk: átültettük mai környezetbe, a gyerekek által ismert helyszínekre.
Műsoruk segítséget kíván nyújtani ahhoz, hogy a gyerekek megismerkedjenek a magyar népzenével, valamint a magyar paraszti világ jellegzetes hangszereivel, s alternatívákat ismerő, és tudatosan választani tudó felnőttekké váljanak.

Nem találja, amit keres?

• Műfajok szerinti műsorajánló,
• Tematikus műsorajánló,
• Technika,
• Catering,
• Kiegeszitő szolgáltatások.